Hit, vallás napjainkban

Hit, vallás, hitvallás. Mit jelent ez nekünk napjainkban?
Ősidők óta az emberek hitvallása szabta meg cselekedeteiket. Fontosabb a hit, az Istenhit. A vallás ebből ered - nem mindig jó irányba az emberi gyengeség miatt.

Az ősmagyaroknál is egyistenhit volt, de nem csak nálunk, hanem a többi úgynevezett pusztai lovas népnél is. Nincs semmi utalás, történelmi emlék más istenekről. A rovásírás GY betűje, a kettős kereszt (apostoli kereszt) is ezt mutatja. GY=eGy=egy Isten. A kettős kereszt szimbólum régi dolog, ősibb népeknél is megjelenik (sumérok), ez azonban már másik cikk témája lehetne.
Tehát már őseink is egyistenhívők voltak, papok (táltosok) nem az Istenhez vezető kapcsolódást gátolták, hanem segítették. Egyház nem létezett. Ez a legtisztább kapcsolat Istennel, mikor az ember, aki Isten teremtménye, ezáltal része, közvetlenül kapcsolódik teremtőjéhez. Őseink ezért ódzkodtak a keresztény vagy bármely vallás felvételétől, mivel az az Isten és a köztük levő kapcsolatot gyengítette. Gondoljunk bele: ha valakinek közvetlenül mondunk valamit, az egyből befogadásra, megértésre talál, viszont ha üzenünk, akkor az információ torzulhat, el is veszhet, és a bizalmon múlik, hogy elhisszük-e, kitől jött.
Ezért aki Istenben hisz, feltétel nélkül, az arra kell, hogy törekedjen, hogy közvetlenül vele „beszéljen”, vele legyen kapcsolatban. Az Isteni egység, Istennel eggyé válás a cél. Felsőbb tudatunk tudja ezt, engedjünk neki teret!
Ehhez először is a hit, aztán önmagunk Isten részeként való elfogadása szükséges. Közvetlen környezetünk „egyházi személyei” segítségünkre lehetnek ennek elérésében, ha Ők már ilyenek, kizárólag Istenben hisznek, az Istenhit, isteni egység és szeretet vezérli őket és elfogadják, hogy minden ember ilyennek (ilyenné) született, teremtetett! Hisz a vallás is azt mondja: egyformák vagyunk, Isten a saját képmására teremtett mindannyiunkat. Meg kell találnunk a hozzávezető, visszavezető utat. Ebben az egyház is segíthet, ha világi dolgait levetve, csak az Isteni igazságra koncentrál. Nem más vallásokkal, politikával, egyházi (emberek) személyek emberi gyarlóságaival, hanem az „egyszerű” (nem egyházi) emberek Istenhez való visszajutásával kell foglalkozni.
Az ember nem csak a fizikai halál után juthat el Istenhez, az Isteni egységhez - már földi életében is erre kell törekednie és ezt elérnie. A legjobb út ehhez a szeretet, elfogadás igazságosság hármas egységének betartása (ez nem „az” a szentháromság) „Isten annyira szereti a világot, hogy egyetlen fiát adta érte” halljuk az egyház tanítását. Ez így igaz! Tehát ennyire szeret Minket! Mindenkit! Megadta nekünk a szabad döntés jogát, mi viszont néha csak visszaélünk vele. Istent okoljuk saját hibáinkért, tetteinkért, pedig a döntéseket Mi hozzuk szabad akaratunkból. A Földön végbemenő katasztrófákért, negatív dolgokért Istent hibáztatjuk, nem vesszük észre, hogy ezek figyelmeztető jelek, melyek az emberi gyarlóságra, mulandóságra figyelmeztetnek, és arra, hogy meg kell változnunk sürgősen, különben bajba kerülünk, elszakadunk Istentől, arra figyelmeztet, hogy térjünk vissza hozzá, az Isteni egységbe, letéve az anyagi világ terheit, amik visszahúznak minket.
A pillanatnyi anyagi jólét, előnyök mulandóságára figyelmeztet, szembeállítva az örök isteni igazsággal. Az öröklétet csak szellemi fejlődésünk révén érhetjük el, anyagi javaink ezt nem tudják biztosítani. Az anyagi világban csak a mulandóság örök!
Jézus Krisztus halála után az Isteni kegyelem áradt szét a földön, de Mi nem megfelelően élünk ezzel. Krisztus most is velünk van, segít minket, hogy az általa hirdetett úton visszataláljunk Istenhez. Ehhez önmagunk megváltoztatására van szükség, a mindenkori, feltétel nélküli tiszta szeretet szívünkbe fogadására Krisztus és Szűz Mária segítségével. Ennek első feltétele önmagunk szeretete és elfogadása a jelenlegi állapotban! Ha hiszünk Istenben, tudjuk, hogy nem akar nekünk rosszat, nem azért teremtett bennünket. Tehát az a helyzet, állapot, amiben most vagyunk, a legjobb nekünk. El kell viszont gondolkodnunk azon, hogy ez a helyzet mit mutat nekünk, mire tanít minket. Vegyük észre a sorozatosan elénk kerülő problémákat, helyzeteket. A rosszul, vagy nem megoldott dolgok jönnek vissza, Isten türelmesen újból elénk teszi a fejlődésünkhöz szükséges helyzeteket, amíg nem oldjuk meg őket helyesen. Ha soha nem látjuk meg hibáinkat, vagy nem tudjuk megoldani őket, teherként visszük tovább következő életünkbe.
A világ megérett a változásra! Az anyagiasság, a pénz mindenek feletti hatalma, az uralkodni vágyás, mások sárba tiprása általi előnyök szerzése mind az ördög műve. Ezt kell észrevennünk és rájönnünk, hogy a változás a mi kezünkben van! Magunkon kell kezdenünk, gondolatainkon, hisz ezekből lesznek a tettek. A jó, tiszta gondolatok segítenek a fejlődésben, és a megfelelő tettekhez vezetnek. Önmagunk szeretete nem egoizmus - egoizmus önmagunk kizárólagos szeretete, akár mások rovására is. Aki önmagát nem szereti, mást sem szerethet igazán „Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat” Ha szeretet lakozik szívünkben, el tudjuk fogadni magunk és mások hibáit is. Ezzel alkotjuk meg az egységet önmagunkban, a jó és nem olyan jó, vagy rossz tulajdonságok egységét. Az elfogadás nem jelent belenyugvást, azonosulást. A hibákon javítani kell, rossz szokásokat el kell hagyni, de ez persze nem megy egyik napról a másikra. Apró, de határozott, elhatározott lépésekkel ezek a hibák javíthatóak. Önmagunk ilyetén megváltoztatásával más változások is beindulnak. Környezetünk is változik. Közérzetünk javul, egészségünk is. Általunk mások is jobbak lehetnek. Ha például már nem veszekszünk apró dolgokon, hanem szeretettel tesszük szóvá az esetleg bennünket bántó dolgokat, a reakció is más lesz. „Az erőszak erőszakot szül” tartja a mondás. A szeretet pedig szeretetet szül, generál. A szemedből kiáradó napsugár reád fog sütni tartja egy keleti bölcselet. Próbáljuk ki, működni fog! Lehet, hogy nem azonnal, nem minden embernél, de ezáltal legalább megtudjuk, ki az, aki igazán szeret minket, másokat, ki az aki csak megjátssza ezt. A szeretet és a jócselekedetek bennünket emelnek föl, mivel ezzel jót teremtünk, ezzel is az Isteni szeretetet erősítjük. „Amit közületek a legkisebbel cselekszetek, velem cselekszitek.”
Önmagunk megváltoztatása és szeretetünk kiáramoltatása révén érhetünk el egy jobb világot, amelyben...
  • nagyon fontos az ember, ezért fontos a környezetkárosodások megszüntetése, a civilizációs konfliktusok kiiktatása.
  • fontos a polgári és nemzeti önvédelem, a politikai bűnözés kiküszöbölése. Nem a bűnöző jogai, hanem az áldozat védelme, a nevelés a büntetés helyett.
  • az állam a polgár kárát enyhíti, nem avatkozik a munkájába, nem kutat a gondolataiban, lelki és szerelmi életéről nem gyűjt adatokat, és ahelyett, hogy manipulálná, szolgálja őt.
  • súlyos bűn a manipuláció kicsiben-nagyban egyformán.
  • amit szabad, azt mindenkinek szabad, amit nem szabad, azt senki sem teheti meg.
  • nem önjelölt vezetők irányítanak, hanem az emberek által HÍVOTT rátermettek.
  • mások rovására semmit nem lehet tenni.
  • az Istenben való hitet nem korlátozza sem ember, sem vallás.
  • megakadályozzátok a felesleges technikák fejlődését, melyek csak az ember nagyravágyását segítik elő.
  • fontos az emberi élet teljessége és a lélek fejlődése.
  • gondoskodni lehet az öregekről természetesen, becsületesen, hiánytalanul.
  • ápolni lehet a nemzeti kultúrát, Eredetet!

Ez segít ebből a káoszból és e bűnnel teli világból kilépni.

Bólyi László