A tudatállapot

(3. rész)

A tudatállapot egy bioelektromágneses rezgésállapot. Tehát az egyén tudatállapota az őt körülvevő kozmikus tér hatásaitól is függ, mivel a bennünk kialakuló változásokat nagy részben ennek a kozmikus térnek a változásai okozzák.

Ami ebben a térben létezik, az tudatként nyilvánul meg, ezután az agyba vetítődik és megnyilvánulásra törekszik, majd irányít. Amikor választhatunk két bioelektromágneses térmegnyilvánulás között, akkor a választott tér törvényeihez kell igazodnunk. Az így kialakuló két embercsoport szellemi-erkölcsi, és később testi-fizikai állapotában is elhatárolódik egymástól. Más tudatállapot, más életminőség a jutalom.

Tudatunk állapotára minden sejtünk reagál. Az új tudatminőség új személyiséggel és testállapottal jár. Egy megváltozott bioelektromágneses térben egész lényünk átalakul. A tudatosodás szeretetenergia belégzés még a bőrünk pórusain keresztül is, ezért fokozatosan kialakul az új helyzetre hangolódó szellemállapot, és vele egy időben az új helyzetre hangolt életvitel, mely a tudatos meggondolást és döntést követő cselekvéssorozat. Tehát a tudat követi a szívünkbe vésődött pozitív mintát.
Ez az állapot lehetőségek sorát tárja fel előttünk, melyek egyben útmutatást is tartalmaznak azok megvalósításának módjairól.
Ez a szívbe íródott minta mindenkinél más, de az elv és a cél ugyanaz. Mindenkié teljesen az ő állapotához, múltjához, jelenéhez és jövőjéhez igazodik, és ebből a csodálatosan és pozitívan megélt-átélt jelen a legfontosabb. Ez az állapot azt is eredményezi, hogy a tudatképesség, megnő, ami azt is jelenti, hogy a fizikai érzékekben olyan változások állnak be, melyek zavarónak vagy esetleg túl jónak tűnnek, de most már ez lesz a természetes állapot. Szokjunk hozzá és használjuk fel ezeket a lehetőségeket, és ne aggódjunk a különös események miatt. Ez a helyzet kezdetben pszichikai nyugtalanságot, túlhajtottság érzetet okoz, ezek elmúltával pedig csodálatos érzések és események válnak életünk részévé.
Könnyebb a folyamatok lezajlása, ha teljesen ráhangolódunk az elkövetkező közeljövőre, vagy ha a fent említett változások nálunk éppen már folyamatban vannak, örömmel adjuk át magunkat nekik. Döntsünk és éljünk úgy, ahogy körülményeink megengedik, és egy picivel jobban kell várnunk a közeljövő eseményeit. Így megértjük, mire lettünk-leszünk képesek.
Az állapot, melyből most egy új állapotba kerülünk, a térben ugyanott helyezkedik el, időben viszont az új lassan távolodik a régitől, és a régi elmarad. Tehát ha az új állapotban kezdünk el működni, a változások szabadon, a régi kötöttségek nélkül munkálkodnak bennünk. Ha valamit nem választunk, az nem fog jönni, eltávozik életünkből. Amit választunk, az fog következni, ezért figyeljünk, hogy mit választunk, és miről mondunk le.

A háromsíkú gondolkodás gyakorlatáról háromféle tapasztalat van:
  1. van, aki azt mondja, ez olyan nehéz, hogy meg sem próbálom alkalmazni
  2. mások szerint megvan az asztal, rajta van a megoldandó feladat a választási lehetőségekkel, sőt már ott van a három síkra helyezhető három kiválasztott lehetőség is, de végül minden megoldást rossznak minősít, és lesöpri az asztalról.
  3. A harmadik esetben az ember már eljutott odáig, hogy megtalálta a három síkon való feladatot az általa három elfogadhatónak minősített megoldással, s akkor megáll: vajon melyik a három megoldás közül a tökéletes, amelyet ő választhatna ki saját maga részére? S egyáltalán joga van azt kiválasztani, ami számára a legjobb? Hogyan adhatna át két általa nem olyan jónak minősített megoldást a két másik síkra, a két másik síkon lévő önmagának?

Tudnunk kell, hogy „tökéletes megoldás” nincs. Csak az általunk legjobbnak tartott lehetőség megoldása létezik. Ami a mi számunkra a legjobbnak mutatkozik. A másik két megoldási lehetőséget nyugodtan átadhatjuk a másik két síkon létező önmagunknak, hiszen a három síkon csücsülő önmagunk közül pillanatnyilag mi ülünk középen, az egyik a jobb, a másik pedig a bal oldalunkon van. Tehát a miénk a választás joga, a másik két síkon lévő énünk megkapja megtapasztalásra az általunk felküldött egy-egy maradék, általunk elfogadhatónak minősített lehetőség megoldását, illetve annak megtapasztalását.

Kérés: mondjunk példát a háromsíkú gondolkodás elindítására.
Tanács: először hosszabb távon megoldandó dolgot válasszunk, aminek a megvalósulására viszonylag több idő áll rendelkezésünkre.

1. példa:
Most tavasz van, nyáron szeretnénk elmenni nyaralni. Miután okosan, körültekintően körbejártuk a témát, kiválasztjuk a három általunk jónak minősített lehetőséget.
Jelen példánkban:
  • külföldre, a tengerpartra menjünk
  • sátorozzunk itthon, felfedezve a természet csodáit
  • Harkányba járjunk le két hétig, hiszen úgyis fájnak az ízületeink

Ezután eldöntjük, nekünk melyik a legszimpatikusabb megoldás. Azt kiválasztjuk megtapasztalásra. Harkány mellett döntünk, az említett okok miatt. A másik két lehetőség megtapasztalását átadjuk a másik két síkra. Majd idővel, a nyaralás után elgondolkodunk azon, mi is történt volna, ha a másik két lehetőséget választjuk: az a csoport, akivel külföldre mentünk volna, nem utazott el, ugyanis közben tönkrement az utazási iroda. A sátorozás sem lett volna nyerő, mert az alatt a két hét alatt szinte mindennap esett az eső. Mi esőben, rossz időben is gyógyultunk a jó meleg, kénes vízben, s még gyógykezeléseket is kaptunk. Nem bosszankodtunk az elmaradt utazás és a rossz idő miatt.
Tulajdonképpen nincs senki, aki megmondja nekünk, vagy eldöntse helyettünk, adott esetben mi a jó. Mindig minden helyzetben nekünk kell döntenünk. A választás és a döntés joga a miénk. (szabad akarat)

Példa:
A mai délutánom szabad. Rajtam áll, mit kezdek a szabadidőmmel
  • elmegyek a barátnőmhöz lelkisegély-szolgálatra
  • sétálok egyet az erdőben, hisz gyönyörű idő van
  • otthon maradok, s végre élvezem az édes semmittevést.
Én az első variációt választottam saját síkomon a megtapasztalásra, a másik kettőt átadtam a másik két létsíkon létező énemnek. Már az ismerősömnél voltam, amikor kiderült, hogy szinte életmentő szerepet kaptam ott és akkor. Ugyanis volt ott egy ismerőse, akinek nagy szüksége volt az én mentális segítségemre.

Ez az egész háromsíkú gondolkodás oly nehéznek tűnik, de talán azért, mert az ember sokszor gondolkodás nélkül is – nem tudatosan, de – így cselekszik. Sokan azt mondjuk, hogy az egész dolog – bár tanultunk róla – csak akkor jut eszünkbe, ha ismét tanuljuk. Ez az egész csak akkor működhet igazán, ha tudatosul bennünk, s tudatosan cselekszünk így. Ellenkező esetben lefárasztjuk a sok összevissza gondolattal a működő tudatunkat, s hasonlítani kezdünk egy agyoncicomázott karácsonyfára.

Miért kéne nekünk a pokolra jutnunk, ha juthatunk a mennyországba is? Sőt, ha tisztában vagyunk a lélek rögzülési pontjával, akkor halálunk után egyenesen abba a dimenzióba is juthatunk, csak gyakorolnunk kell a háromsíkú tudatosságot.
Azonban vigyázzunk! A fikciók nem tartoznak a háromsíkú tudatossághoz. Vagyis azt nem tehetjük fel három síkra, hogy mi lenne, ha megnyernénk a lottón az ötös találatot, vagy ha örökölnénk egy nagyobb összeget. Az utóbbit már csak azért sem, mert az örökség mindig valaki „kárára” történhet.

Valaki úgy jellemezte a háromsíkú gondolkodást, hogy hasonló ahhoz, mikor az autónkban ülünk, tekerjük a kormányt, és vezetés közben jut az eszünkbe, hogy bár eddig mindig ezen az útvonalon mentünk, valamiért most a másik két útvonal közül kell választanunk, s mikor célba érünk, tudjuk meg, hogy a szokásos útvonalunkon baleset történt, az általunk nem választott útvonalat pedig lezárták. Tehát az adott esetben jól választottunk, illetve jól döntöttünk.

Más szerint a háromsíkú gondolkodást valahogy úgy kell elképzelni, mint amikor az ember nyaralni megy, s először eldönti, repülővel, autóbusszal vagy személygépkocsival kíván menni. Miután a gépkocsi mellett döntött, eltervezi, hányféle útvonalon érhetné el a célját, majd a sok lehetőség közül kiválasztja a három, számára legmegfelelőbbet. Az egyik út ugyan időben tovább tart, de nagyon szép tájakon vezet keresztül. A másik rövidebb, de sivárabb. A harmadik út is viszonylag rövid, csak eléggé rossz állapotban van, tehát közlekedés szempontjából nem a legjobb, de arra is sok látványosság található.
Én magam az első útvonalat választanám, mert az nem viseli meg annyira az autómat.

A háromsíkú gondolkodást követi a háromsíkú cselekvés, mely háromszoros megtapasztalt tudást eredményez, és mivel a teljes tudat a hármasságon keresztül az egységesedésre törekszik, nincs felesleges terhelés és zavar.
A háromféle megoldás pedig a működő tudatunk legmagasabb szintjéről jön le hozzánk.
Talán azon a példán keresztül tudnám ezt érthetően bemutatni, amikor a várandós kismama megszüli babáját. Van a hat hét kötelező regenerációs pihenő. Ez nem véletlen. Az újdonsült anyuka szülés után elgondolkozik azon, hogy ő most édesanya vagy feleség-e valójában. Kell ez a hat hét arra, hogy tudatában a dolog rendeződjék, és valóságként elfogadja, hogy ezután már mindkettő: ő a feleség és ő az édesanya is. Amikor lejár a gyes és dolgozni kezd, akkor tudatosul benne, hogy feleség, édesanya és dolgozó nő is egyben. Ez a folyamat nem tudatosan, hanem valahol tudat alatt történik, de ha ez az egész nincs így átgondolva, akkor rosszul működnek a dolgok.

A háromsíkú gondolkodás gyakorlását tehát nagyobb volumenű, időigényes problémák megoldásával kell kezdeni. (pl.: munkahelyválasztás, párkapcsolati problémák, továbbtanulás stb.) Elhatározásunkon és a végrehajtás módján ne változtassunk, így ellenőrizhetővé válik a folyamat működése.

Legelső példámban én a harmadik lehetőséget választottam, vagyis a régi munkahelyemen maradva kivártam a lehetőséget az előbbre jutásra, ami váratlanul, viszonylag rövid idő alatt felém köszönt, ugyanis kolléganőm talált egy, a számára jobb, lakhelyéhez közelebb eső munkahelyet, ezért az áhított munkakör felszabadult, s így maradhattam abban a közegben, ahol egyébként jól éreztem magam, mert szerettek és megbecsültek. Később, egy kis idő után, mikor visszagondoltam a két másik lehetőségre, melyet két másik síkon oldottam meg, olyan érzés áradt szét bennem, hogy az én jelenlegi síkomon történt választásom volt a számomra a legjobb.


A háromsíkú tudatosság

Háromsíkú tudatosságról akkor beszélünk, ha életünk nagyobb problémáit már (automatikusan) így oldjuk meg, és a mindhárom síkon megtapasztalt tudást hasznosítjuk a későbbiekben, hétköznapi dolgainkban.
Természetesen, amit jónak és igaznak fogadunk el, az a teljes tudat összességét – egységét – ki kell, hogy szolgálja. Ezért nem hanyagolható el a Szeretet, az Elfogadás és az Igazságosság szempontjából történő vizsgálat sem.
Jónak és igaznak csak akkor fogadhatunk el egy megoldást, ha az nekünk jó, és a fejlődésünket szolgálja, senkit sem sértünk vele túlságosan(pl.: személygépkocsival megyünk, és egy nagy forgalmú útra szeretnénk behajtani. A sor folyamatos, és senki sem udvarias. Megvárjuk a kellő pillanatot, amikor két autó között viszonylag nagyobb a követési távolság, s balesetveszély nélkül be tudunk csusszanni a sorba), és olyan fejlődést biztosít a számunkra, melyet mások megsegítésében felhasználhatunk úgy, hogy ezzel mi magunk is feljebb jutunk.

Nem kell a háromsíkú gondolkodást és cselekvést alkalmazni akkor, ha a problémára vagy lehetőségre tudjuk az egyetlen jó megoldást, de a körülmények folytonos változása miatt akkor is meg kell vizsgálni a Szeretet-Elfogadás-Igazságosság fényében. Ha valami ütközik, akkor újra indul a három síkon való megvalósítás folyamata, ha pedig megfelel, akkor a tudott egy megoldáson kívül minden más gondolatot el kell vetni, és azt az egyet kell megvalósítani.

A gyakorlást a plusz szeretetenergia áramoltatásával kell kezdeni, de nem meditatív, hanem éber állapotban. A problémán vagy a lehetőségen elgondolkozva, közben érzelmeinkre figyelve. A visszaáramló segítő isteni energiát érzelmeink tisztítására kell felhasználni.

A tudat egységállapotának kialakítása

A Minden Létező (=Teljes Tudat-ból való leereszkedés) tette szükségessé az érzékelés, a visszaútkeresés lehetőségeként a fizikai testet. Az ember földi tudata azonban nem szakadt el saját felsőbb szinteken lévő tudataitól. A test használati módja és az idő az, ami korlátoz bennünket e kapcsolatok felújításában.

A minden létezőnek ma is részei vagyunk. Egy ember különböző szinteken megélt és létező tudtai alapján legalább öt szinten létezik egyszerre, és ebből három a mostani földi életével kötődik össze. Ha e három tudatszint eggyé teljesedik ki, akkor megnyílik az út a legfelsőbb szintek megismerése felé. Beindíthatóvá válik a mindent – nem csak az emberi testet – egyénileg körbefogó, két, ellentétes mozgású energiaháló működése, mely bármilyen utazást, illetve tevékenységet lehetővé tesz a rendszerbe bekapcsolódott ember számára.
Csak annyit kell tennünk, hogy a Minden Létező = a Teljes Tudat, vagyis a Teremtő részének érezzük magunkat. Meg kell ismernünk Isten feltétel nélküli szeretetét, a hitet abban, amit ennek érdekében teszünk, és a teljes bizalmat, ami nélkül ez az óhaj egoista akarattá satnyul, és csak a törekvés marad, és az állandó visszatekintés.
Az említett, a testet körülvevő energia nem a saját energiánk, nem életenergia. A Teremtő része, melyből az ember kivonta magát, de hozzá tartozik. Ha mint egy ruhát, újra felöltjük ezt a burkot, akkor saját eredeti énünkhöz visszakapcsolódva, a Teremtő részeiként, a Teljes Tudat részei is leszünk újra. Működő, hasznos, nélkülözhetetlen összetevői, a tiszta szeretetre épülő világmindenséget alkotó Teremtőnek. Isten az, akiben a szeretet kiteljesedik, mert Isten maga a Szeretet.

A dualitás és hármasság elve csak a teremtés része, és elindítójaként tölti be szerepét. A kezdet, az eredet, az Egy, az Egységes tudat. Amíg a bal agyfélteke nem képes ezt az egységet szolgálni, vagy akár a leghalványabb kételyt okozza az emberben, visszatartja őt a fejlődésben.

Ezért van az, hogy a nőknél, ahol adott a szeretet, saját férfi részükkel szemben az elfogadást kell fejleszteni. A férfiak esetében a szeretet növekedése a fontosabb, mert az elfogadás csak szeretetből fakadhat. A férfi részben meg kell, hogy maradjon a változást biztosító rész, mely a női ősalaphoz a változtatási képességet teszi hozzá. Ennyi csak a szerepe. A többi már csak a földi vágyak, a gőg, a törtetés segítője, de nem szabad elfelejtenünk, hogy ezek a földi férfiakban és nőkben egyaránt megtalálhatók.

Nem az a lényeg, hogy férfi vagy női testben vagyunk-e most jelen, hanem az, hogy melyik részünket engedjük működni. Megtaláljuk-e az egységhez való tartozás harmóniáját, vagy a kényszerű dualitás harcát engedjük szívünkben dúlni.
Arra kell törekednünk, hogy megszűnjön bennünk a dualitás és a hármasság érzete, és helyette az egység és eggyé válás célja lebegjen előttünk. A bennünk rejlő ellentéteket kell egységgé kovácsolnunk oly módon, ahogyan ez a mi számunkra a legjobb, és a legjobb érzelmeket váltja ki belőlünk.

TOVÁBB: A kozmikus ember