Háromsíkú gondolkodás - Bevezetés

(1. rész)

A háromsíkú gondolkodás és tudatosság működésének és alkalmazásának megismeréséhez szükség van ezek eredetének megismerésére is.


Amint már az előző előadásban szó volt róla, annak idején, mikor az első teremtett szellemek egy része elbukott, anyagba rögzült. A másodteremtés során teremtett emberszellemek egy része szintén elbukott, de már az isteni kegyelem folytán nem rögzült anyagba, csak anyagba sűrűsödött, másik részük viszont arra ítéltetett, hogy kettészakadva itt a Földön inkarnációk sorozatát élve, a megélt életek tapasztalatait összegyűjtve térjen vissza mindig egyre közelebb és közelebb az eredeti kiindulópontjához, majd onnan fel az Atyához.
Azért volt erre szükség, hogy példát állítsanak az agyagba sűrűsödött lelkek elé, s felébresszék bennük a vágyat az anyagból történő kiszabadulás és az inkarnáció-sorozat elkezdése iránt.

A másodteremtés során a teremtett emberszellemek különböző testeket alkottak, és sok-sok testbe szálltak bele, hogy megtapasztalják, melyik is az az alakzat, amelyben jól érzik magukat. Kipróbálták az állati testeket – például a majmokét –, ezekbe a testekbe beszálltak, hogy megállapíthassák, megfelel-e annak a célnak, hogy a továbbiakban abban élhessenek. A legmegfelelőbbnek a jelenlegi emberi testet tartották, s ezért ezt választották lakóhelyül.

Abban az időben egy emberszellem több földi testben is létezett, sok testet irányított egyszerre, míg végül három testbe sűrítették a megvalósulás legjobb feltételeit, lehetőségeit. Ők akkor a három síkon működő én összekapcsolását élték meg a gyakorlatban.

Emberként aztán a bűnös gondolatok hatására kezdte őket nem érdekelni, hogy mire jut a másik kettő, ezért a tudatuk három elkülönült földi tudattal irányította őket tovább a jó irányíthatóság érdekében. Ezt az irányítottságot aprózta szét a földi tudatuk, elveszítették szellemi tudásukat, kettészakadtak, s valóságos anyagba zárt emberekké váltak. Már nem törődtek a másik két fizikai testtel, akik lélek nélkül bolyongtak, végül pedig elpusztultak. Ők pedig egy fizikai testben élvezték a földi élet adta szabadságot. Így jutottak végül abba az állapotba, ahol már csak a krisztusi megváltás világossága adhatott erőt az elveszettség állapotából való visszatéréshez.

A következőkben bemutatom a címben említett téma gyakorlati alkalmazásának lehetőségeit.
A háromsíkú gondolkodást nagyobb, hosszú távon megoldandó feladatoknál (idézőjeles problémák esetén) alkalmazzuk.

[Közbevetőleg megjegyzem, hogy a probléma szót nem szeretem, mert probléma nincs, csak feladat, amelyet meg lehet és meg kell oldani.]

Példa:
Jelenleg középfokú végzettséggel rendelkezem, jó munkahelyem van, ahol megbecsülnek és szeretnek. Én azonban többre vágyom, s bár tudom, ha magasabb lesz a végzettségem, nem biztos az előrelépésem. Mégis rászánom az időmet és energiámat, tanulok a több tudásért, s azért, hogy a munkámat jobban, pontosabban tudjam ellátni.
Már diplomával a kezemben ismét elgondolkozom a lehetőségeimen:
magasabb képesítéssel maradjak a jelenlegi munkahelyemen, hisz itt mindenki szeret, és nagyon jó kollektíva vesz körül
képesítésemnek megfelelő új munkahely után nézzek
maradok jelenlegi munkahelyemen és munkakörömben, s kivárom, míg a képesítésemnek megfelelő munkakör felszabadul

Én a harmadikat választottam, a másik kettő automatikusan átkerült két másik síkra, megtapasztalásra.
Nekem azzal már nem kell külön bíbelődnöm, hogy az általam nem választott feladatok hogyan kerülnek át a két másik síkra, mert az automatikusan működik.

Ha egy megoldandó problémával vagy előre látható lehetőséggel kerülünk szembe, általában sok lehetséges megoldás jut az eszünkbe. Amikor sok elfogadhatónak ítélt lehetőség közül választunk, akkor a tudat a többi lehetőséget egytől egyig egy-egy másik síkon megteremti, és azok a megoldások is tapasztalatként kerülnek a tudatba, ahonnan hozzánk helyesnek vélt információkként kerülnek vissza. Ez a sok teremtés leterheli a tudatot, hozzánk pedig olyan helytelen információ áradat érkezik, amitől megzavarodunk, ha újragondoljuk, hogy ez jó vagy rossz-e.

Tehát ha egy adott feladat ellátásához nem a három legfontosabb megoldást keressük meg, hanem hagyjuk, hogy a fantáziánk szétszórja a „gondolati energiánkat”, és sokkal több, számtalan, vagy állandóan változó megoldásokon „fantáziálunk”, törjük a fejünket, akkor a várt megoldás elmarad. Elpocsékoltuk az időnket, az energiánkat. „Lefárasztottuk” a tudatszálunkat, és úgy nézünk ki, mint az a karácsonyfa, amelyre csupa haszontalan kacatot akasztottak.

Nem szabad összetéveszteni a háromsíkú gondolkodást a teremtéssel és a döntéssel!
Pl.: ha egy autót szeretnék vásárolni, akkor ez teremtés
Gondolataimmal megteremtem a lehetőségeket, amelyek megvalósulásához az égiek összehozzák a körülményeket. Ha elég kitartó, céltudatos és türelmes vagyok, valamint nem korlátozom le vágyaimat, azok egy idő után elkezdenek megvalósulni. De abban a pillanatban, amint megváltoztatom eredeti célomat (autó vásárlása esetén eredeti elképzelés szerint Opelt szerettem volna, de közben egyik barátom megkért, hogy hozzam haza az ő Mercedesét, s rájöttem, hogy az mennyivel jobb autó, s ezután már én is arra vágytam) az addig megteremtődött dolgok (pl.: már megvolt a négy kerék, a kormány) semmissé válnak, s indul az óra elölről.

Döntés
Tánciskolába járok, s megtetszik nekem három kislány, akikről persze semmit sem tudok, hiszen most látom őket először. Pillanatnyi szimpátia alapján döntök, melyiket kérjem fel, melyikkel szeretnék megismerkedni. Beszélgetés közben derül ki, hogy ő már nem szabad, mert élettársa van. Ilyenkor ezt nem tudom a három síkra átadni, ez számomra egy pillanatnyi rossz döntés volt, de azért jót táncoltunk együtt. Legközelebb majd egy másik szimpatikus kislányt fogok felkérni.


TOVÁBB: Mi is az a háromsíkú gondolkodás