Mi is az a háromsíkú gondolkodás

(2. rész)

A háromsíkú gondolkodáshoz és cselekvéshez meg kell érteni a teljes tudat egyszerre létezésének, a Szent egoizmusnak a fontosságát.
Meg kell érteni azt, hogy itt, fizikai síkon csak az számít jónak, ami a teljes tudat ismert részeinek – szintjeinek összekapcsolódását, fejlődését, egységesedését segíti elő.


Mi is az a szent egoizmus?

A szent egoizmust a vízbe fejest ugró, majd bizonyos táv megtétele után újra a felszínre érkező ember példájával lehet jól értelmezni.

Előkészül, majd mély lélegzetvétel után beugrik. A vízbecsapódáskor felkészültségétől – tehát az ugrás minőségétől – függően ütés éri, és belezuhan, csusszan egy másik közegbe, ami nem a sajátja, de oka van rá, hogy alámerüljön (pl. szeret fürödni, valakit ki kell menteni stb.). Aztán a víz alatt nyomás éri, és egy csomó életfunkciója megváltozik. A legfontosabb, hogy majdnem minden esetben el van zárva attól a közegtől, amelyből érkezett – látás, érzés szempontjából – de tudata arra ösztönzi, hogy előbb-utóbb a felszínre kerüljön, a létének legmegfelelőbb közegbe, ahonnan beugrott.

A víz alatti tartózkodás idejét megszabja a beugrás előtti felkészülés minősége, valamint a víz alatti rossz mozdulatok. A riadtság vagy tudattalanság miatt elkövetett hibák itt is azt eredményezik, hogy az illető dolga végezetlenül jön fel, és újabb lemerülésekre kényszerül.

De bármi történjék is a víz alatt, azért ő a vízben és a vízen kívül is ugyanaz az ember marad, csak közben tanul, fejlődik, s minden szempontból értékesebb emberré válik a vízen kívüli világában. Egyre eredményesebb lesz a vízben, de mindig megmarad benne a vágy és a tudat, hogy az igazi élet fent van, neki pedig oda kell jutnia és oda kell juttatnia másokat is.

Figyelni kell arra, hogy:
  • A velünk egy távot úszókat, ha jobbak nálunk, ne akadályozzuk a cél elérésében
  • A gyengén úszókat segítsük, hogy célba érjenek
  • A fuldoklót segítsük a felszínre, majd ússzuk le a távot
Mert ez nem verseny! Ez az ÉLET – a LÉT!


A háromsíkú gondolkodás

A háromsíkú gondolkodás az, amikor végiggondolva az összes lehetőséget, a rosszat és el nem fogadhatót elvetjük, és ezzel kizárjuk a tudatunkból, ezáltal a tudat meg sem teremti azokat.
A fennmaradt elfogadhatókból kiválasztjuk az általunk három legjobbnak érzett lehetőséget, vagy több lehetőség összevonásával hozzuk létre őket, átgondolva és elfogadva jónak és igaznak. Ebből a háromból választjuk ki azt az egyet, mellyel az adott problémát megoldjuk.
A fennmaradó két lehetőséget – mivel elfogadtuk jónak, igaznak – átadjuk két másik síkra, vagyis most már a tudatunkkal közösen megteremtjük önmagunkat két másik síkon, a kétféle megoldás megtapasztalása érdekében. Ezek a megtapasztalások tudásként bekerülnek a tudatba, és onnan lecsorog hozzánk az információ.

A tudat egy hosszú egyenes szál, amely a Teremtőtől való elszakadás helyétől a Föld középpontjáig húzódik, és 7 szférafokra tagozódik.

Földi tudat
A földi tudat mindent tud, ami ebben az életünkben történt velünk, azt is, amire nem emlékszünk. Szabad akaratunkkal jelen életünk érzékszerveink által történő alakulása, alakítása.

Magasabb rendű tudat
A magasabb rendű tudat a lélek tudata, mely jelen rögzülési pontjának megfelelő rálátással és emlékekkel bír a környezetében le és oldalt.
Mindent tud, ami a lélekkel eddigi életeinkben – itt és fent – történt a jelen rögzülési pontunk és a mostani életünk között. Magában őrzi a leeséstől való félelem egészséges csíráját a saját fejlődése érdekében.

A működő tudat a földi tudat és a magasabb rendű tudat keveréke, a magasabb rendű tudat azon részéig, ahol a lélek rögzülési pontja van.

Legfelsőbb tudat
A legfelsőbb tudat a lélek és saját magunk lenyomata. A hely, ahová vissza kell térnünk, emelkednünk, és ahonnan indultunk.

A szellemi tudat rálátással rendelkezik minden oldalra.

Tudatunkat gondolataink irányítják, fel- le és velünk egy síkon. Tudatunk fejlődése a fenti tudatunkkal való kapcsolódni tudás függvénye, és attól függ, figyelmünket hová irányítjuk.

A figyelem irányultsága a gondolatok minőségétől függ. A gondolat pedig, legyen az jó vagy rossz, magától a megvalósulásra törekszik. A gondolat az ok, a kialakuló körülmények pedig az okozat, tehát életünk minősége. Változtass gondolataidon, és a sorsod változik meg!
Jó gondolatainkat jó eredmények követik. Ha a tudatunkba épül egy dolog, a tudat azt végrehajtja. Ha bármit kijelentünk gondolatban, és komolyan igaznak érezzük, azt a tudat elfogadja, nem mérlegel (szabad akarat), hisz az elme már mérlegelt.

A központi idegrendszert a földi tudat irányítja. A motorikus idegrendszert (amely az ellenőrzésünk nélkül is működő szerveket vezérli – szív, emésztés, légzés, keringés) pedig a magasabb rendű tudat irányítja, amely érzékszerveinktől függetlenül szerez tudomást a külvilágról. Központja az ún. hasi idegdúcban van. Ez a test tudatfeletti életfunkcióinak működtetését végző szellemi csatorna, vagyis a magasabb rendű tudat összeköttetése, mely a szívcsakrán keresztül áramlik.

A működő tudatban kidolgozott és általunk igaznak elfogadott gondolatot az agy továbbküldi a hasi idegközpontba, ahol a magasabb rendű tudat irányítása alá kerül, és elkezdi működését a megvalósulás érdekében úgy, hogy előbb érzelemmé, majd valósággá válik.

Ha megoldást keresünk egy problémára, a tudatunk segít, de magunknak kell határozott döntésre jutunk, hogy kérjük, elfogadjuk-e. Mivel a felsőbb tudat működteti testünk összes létfontosságú funkcióját, tudja minden gondra a megoldást, de mi magunk döntünk.

Ha például valakiben a félelem, az aggály uralkodik el, ha gondolatait rossz képzetek uralják, akkor a megoldás a tudat informálása az egészség, a jóság, a boldogság állapotának vágyáról, és azok elfogadásáról.

Semmi sem jó vagy rossz önmagában, csak a gondolatainktól válnak jóvá vagy rosszá a dolgok. A sikerek, az eredményesség útjában csak saját gondolatunk lehet akadály.
Az ember az, amit folyamatosan gondol. Ahogy tájékoztatjuk a tudatunkat a kívánságainkról, úgy alakul a fizikai testünk – földi énünk – sorsa.
Tehát ez a hosszú szál a saját tudatunk, mely a háromsíkú gondolkodás során begyűjti a megtapasztalásokat, és közvetíti felénk.

TOVÁBB: A tudatállapot