30. Az önmegvalósítás

A gondolat, a kimondott szó és az azt követő cselekedetsorozat után, ha azok nem tiszta vágyból keletkeznek, nem az óhajtott állapot, hanem az elvárás teremtődik meg. Elvárásaitokat nagyon gyakran más kívülállókra vetítitek ki, és a passzív várakozás kényelmes állapotát teremtitek meg magatoknak. A lélek viszont arra törekszik, hogy saját döntésein és a ti tetteiteken át ismerje, illetve valósítsa meg önmagát, vagyis vállalt feladatait.

Az ember gyakran érzi szükségét, hogy visszakapja befektetéseit. Ha szeretsz valakit, az jó. De sokkal jobban érzed magad, ha viszontszeretnek, és ez már az elvárás, ami az emberi boldogtalanság forrása.
Ebben különböztök a Teremtőtől. Figyeljétek meg, kik vagytok saját megnyilvánulásaitokban, tetteitekben, és ha a kép nem tetszik, alakítsátok át azokat olyanra, amilyenre vágytok, akik vagytok valójában. Ez az önmegvalósítás folyamata. Az elméteket, a lelketeket és a testeteket is az énetek megteremtésének szentelitek, Isten képére formáljátok. Ez a percről percre megnyilvánuló tudatosság, döntéseitek sorozata, a folyamatos teremtés. Vajon mindig jól döntötök? Vajon nem fordultok az elvárás felé?